fejléc : Szaberka munkája és fotója




2012. április 30., hétfő

Mini Sal 1. rész

Ilyen gyorsan talán még soha nem készültem el semmivel, mint a Mini sal-lal. Tegnap este kaptam meg Mankától, a mintát, és már el is készült.
Láttam, többen színesben készítették, én maradtam az egyszínű pirosnál.






32 ct-re , 2241-es Vénusszal dolgoztam.

Már későn jutott az eszembe, hogy teával, vagy kávéval be kellett volna festeni az anyagot. Egy pici darabon kipróbáltam, a piros színe is mélyebb tónusú lett. Az is lehet, ha elkészültem vele, befestem.
Még alszom rá egyet- kettőt.

Bukovina - (csak fotók) - Bukovina- ( pictures only)

  egy kis szakirodalom :)




az alábbi képek a fenti könyvekből saját szkennelés











Bukovina - Istensegíts - a családom múltja

Először is köszönöm szépen Mankának a meghívót, és a lehetőséget, hogy részt vehetek a blog közös szerkesztésében. Szívesen teszek eleget a felkérésnek, hiszen ez egy kicsit valóban szívügyem.
Nagyon kedves meglepetés volt számomra ez a minta. Mindenképpen örömmel veszek részt ebben a közös hímzésben, és mivel írtam már, hogy az én családom erről a tájról származik, így még jobban megmelengeti a szívemet.

A saját blogomban elkészültek Manka javaslatára azok a bejegyzések, amik egy kicsit szólnak erről a kötődésről. Manka kérésére megpróbálom ide is áthozni őket:

Istensegíts (románul Țibeni) település Romániában, Bukovinában, Suceava megyében. ... Istensegíts falut 1776-ban csíki székelyek alapították, akik a madéfalvi veszedelem miatt menekültek Moldovávába, vagy ahogy ők mondanák elbujdostak "móduába".

Böjte Péter elbeszélésében így emlékezik meg a madéfalvi veszedelemről:

“Mária Terézia azt akarta, hogy a székelyek álljanak az osztrák élire, menjenek a határokra s álljanak őrséget, mert erőst jó katonák vótak. De azok nem vállolták! Azok nem. Inkább abba a nagy hidegbe béhuzakodtak a szalonkai erdőbe. Egy reggel a Bukov katanái rejamentek a falukra s az asszonyokat s a kicsi gyermekeket kihajtották az emberek után. Hogy futtak azok szegények, s hogy sírtak! Amikor az öregebbek s a kicsikék, akik gyengébbecskék vótak, kezdtek posztulni, akkor ők mind béhuzakodtak Madéfalvára. Az eppe Vízkereszt előtt való nap vót. Januárnak hetedikjén virradatkor, a katanaság rejik ment. ágyúkval mind esszelövöldözték a falut. Aki futott, kardokval mind levágták. átkozottak legyenek még haló porikban es!”

Ennek a napnak az emlékét őrzi ez az emlékmű, és az én szívemben egy könyv, aminek elolvasására bíztatok: A mádéfalvi veszedelem - Nyírő József
"A katonák feszült figyelemmel várnak. Semmi parancs! Az alezredes mozdulatlanul ül a lován, és rezzenés nélkül nézi a hóba süppedt falut. Szándékosan húzza az időt, míg a katonák felocsúdnak, halántékuk lüktetése megszűnik, és a csattogó hidegben elhal szívükben az irgalom. Ehhez idő kell. Fehérek lesznek a jégtől, zúzmarától, a fokozódó hideg sanyargatja őket, de bensőleg még nem készültek el. Hajnali négy óra lehetett, mikor felmordult a vadállat bennük, és egyikük rekedten elbődült: - Mi az Istent várunk! -

Nos, éppen Őt nem, az biztos. Mert Isten azon az 1764. január 7-i hajnalon elfordította tekintetét a Madéfalván gyanútlanul alvó székelyekről, és engedte, hogy az ördögi terv kiagyalói a pokol kénköves iszonyatát zúdítsák a falu lakóira. "


Miután a Habsburg Birodalom 1774-ben megszerezte Bukovinát, az osztrák-porosz háborúban kitűnt Hadik András tábornok összegyűjtötte a Moldvában szétszóródott székelyek egy részét, és letelepítette őket Bukovina öt falujában. Így alakult ki a bukovinai székelység. Az alapított falvak: Istensegíts, Fogadjisten (1776), Hadikfalva, Józseffalva (1785), Andrásfalva (1786).

A II. világháború alatt áttelepítési hullám indult meg, melynek a románok, szerbek, németek, svábok mellett szenvedő alanyai voltak a moldvai magyarok is.




A Bukovinai öt magyar faluban élő mintegy 15 ezer székely is arra kényszerült, hogy elhagyja azt a lakóhelyét, amelyre őseit jó másfél évszázaddal azelőtt telepítették. Szegedtől délre található Bácskába kerültek. A magyar kormány nem vette figyelembe azt a kérésüket, hogy egy helyre telepítsék őket, sőt, az öt falu lakosai 28 helyre költöztették. Onnan pedig később a háború délvidéki eseményei következtében Magyarországra.

Ahogy én hallottam mindenről....

Az előbbi gondolatok a történelmi hűség okán születettek mintegy háttérként. De ennél talán érdekesebb lehet, sőt biztosan az, azok a történetek, amiket a nagyszüleimtől szüleimtől hallottam. Magáról a hosszú útról és azután az új élet, új kezdet nehézségeiről. Arról amit otthagytak, és akiket útközben elveszítettek.

Így hallottam anyám két lánytestvéréről, akik nem élték túl a kitelepítés éveit. Úgy kellett eljönniük egy kis bácskai faluból, hogy a kanyaróban meghalt egyik kislányt el sem temethették. Vagy mesélték a nagybátyámról, aki szerencsésen ma is közöttünk van, hogy 6 éves gyerekként ő ment a család egy szem tehénkéjével a férfiak között. Lemeradva, sokszor hetekig nem látták, hiszen lassabban haladtak az állatok miatt. Neki kellett vigyáznia rá, mert a nagypapa a szekeret hajtotta, és nem volt más.

Vagy azokról a sváb családokról akiknek a helyébe őket telepítették. Nekik is sokszor erőszakkal kellet elhagyni az otthonaikat (egy-egy helyen ott volt a tűzhelyen még az ebéd is). Sőt volt, hogy a székely családot beköltöztették a sváb család nyakára. Egyik az egyik szobában másik a másikban. Mesélték, hogy ahová az anyai nagyszüleim költöztek volt egy fiatalasszony akit elvittek ráadásul az oroszok egy kis robotra is. A kicsi gyermeke éppen csak felérte az asztalt......

Nem voltam még Erdélyben, bár nagyon szeretnék egyszer. Két fiam már igen, őket iskolai kirándulással elvitték, velük voltak a szüleim, Anyuék tavaly már harmadszor jártak ott. Sikerült a csíksomlyói búcsúra elmenniük, és onnan a vendéglátójuk segítségével Brassóba is, ahol az apai nagyapám volt inas.

És végre Bukovinába is, a Szucsáva folyó partján lévő kis faluba. Pici szegény település, a keskeny kis földekben éppen úgy volt a vetemény, ahogyan a nagymama mesélte káposzta és hagyma hosszú sorokban. A régi házakból már semmi sincs, nem lehet tudni, hol laktak régen, csak sejteni, hogy valahol a falu szélén, ahol azt a régi körtefát és mellette a bodzást találták...talán...

Mini Sal

Tegnap este megérkezett Manka mintája,nem tudtam ellenállni, és már el is kezdtem. Nagyon szép, és haladós minta.
Köszönöm, hogy közöttetek lehetek.
További szép hétvégét, és jó öltögetést mindenkinek.

2012. április 28., szombat

Megjöttem:)

Örülök, hogy itt lehetek Köztetek. Habár a népi motívumok nem teljesen az én stílusom, de mindenképp kihímzek Veletek néhányat, hogy ez se merüljön feledésbe...hiszen léteznek és a miénk:)

2012. április 25., szerda

Köszönöm...

..., hogy itt lehetek. Amilyen a "véletlen", igaziból ma kétszer, két helyen bukkantam erre a blogra, pedig szinte mindenkiét figyelem már egy ideje, aki ehhez is csatlakozott. Szeretem én is a népi motívumokat, de igaziból csak mostanában kezdtem el varrni őket. Mutatni se sokat fogok, mert egyrészt folyamatban is vannak, másrészt ajándékok lesznek:) De egy-kettő azért már látható.